Az erdélyi speciális oktatás segítése

 

A világ felfedezése nem csupán a távolságokon múlik; legalább ilyen fontos a megértés, a tudás, az otthon, a lélekben hordozott kapaszkodók, a méltóság – és ebben az anyanyelv a legbiztosabb iránytű. Ezért a erdélyi magyar látássérült gyermekek számára az anyanyelvükön zajló speciális oktatás újraindítása a szülőföldjükön nemcsak információk befogadása, hanem a világ értelmezése, a lehetőségek felismerése és a saját képességek kibontakoztatása egy olyan közegben, ahol az anyanyelv biztonsága öleli körül őket, önbizalomból építve hidakat számukra a kiteljesedésre.

     

Benedek Enikő

szerkesztő, konzuli ügykezelő

 

Emlék A hetvenes évek közepén vonatunk megállt valahol Segesvár környékén. Tucatnyi magyarul beszélő gyerek került elő a szinte semmiből, ennivalóért kuncsorogtak. Köztük ott ácsorgott egy fekete hajú, feltehetően román kisfiú is, akin látszott, mindenét odaadná, ha csak egy pár szót tudna magyarul, talán neki is jutna valami a magyar expressz utasaitól. Csak állt szomorúan, nekünk pedig a szívünk szakadt, feleségem sírni kezdett, majd szinte mindenünket kidobálta a kisfiúnak. És most képzeljük el a mai, ugyan már nem éhező világban, hogy egy vak gyerek áll nyomorultul egy másnyelvű iskolában, elveszve, kiszolgáltatva. Egy magyar kisfiú a románul beszélők között, persze lehetne fordítva is. Mert nincs anyanyelvi iskolája. Könyörgöm, osszuk meg vele kenyerünket, szívünket, hadd jusson arcára egy mosoly, ne legyen világtalan.

     

Selmeczi Tibor

nyugdíjas humorista

 

Genetikailag örökölt rövidlátóként gyerekkoromban magam is megtapasztaltam a látás hiányosságát, annak minden hátrányát. Nagyon jó lett volna ha “anno” Nagyváradon lett volna egy ilyen jellegű magyar nyelvű iskola, ahol mindenféle segítséget kaphattam volna és lehetőséget a későbbi boldogulásra. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam hogy idővel műtétek sorával teljes életet élhetek mostmár jó látóképességgel rendelkezve. Ezért tartom rendkívül fontosnak ennek az intézmény küldetését, hogy esélyt nyújtsanak megannyi gyermeknek. Nincs ennél fontosabb!

     

Kovács Péter Kovax

zenész, előadóművész

 

Régen az ismeretlen tájak felfedezői és a tudósok vitték előre a világot. Ma pedig azok a bátrak, akik mernek nagyot álmodni. Ahogy a “Magyar Vaknak Magyar Iskolát” kezdeményezői is teszik, akiknek eddigi tetteik olyan tettek, amelyeket érdemes volt támogatni és jövőbeli céljaik olyan célok, amelyeket széles társadalmi összefogással, de meg lehet valósítani. Tegyünk hát minél többen, közösen, hogy ezek a célok minél hamarabb megvalósulhassanak!

     

Beleznay Péter

informatikai szakértő

 

Puja Andrea vagyok, operaénekes, ezért nagyon fontos számomra a hang! Azt kívánom, hogy hallassák a hangjukat a vakok és látássérültek. Ezt pedig a saját anyanyelvükön tehetik meg! Ezért hiánypótló és felbecsülhetetlen értékű ez a kezdeményezés. Büszke vagyok, hogy szülővárosom Székelyudvarhely ad otthont ennek az iskolának!

     

Puja Andrea

operaénekes

 

Már a kérdés önmagában is irritáló: miért kell magyar vaknak magyar iskola (oktatás)? A felelet, ami minden jóérzésű emberben megfogalmazódik, egyszerű és egyértelmű: mert ez egy alapfeltétele minden civilizált társadalomnak. Úgy, mint az ívóvíz, vagy orvosi ellátás vagy legújabban az internet. Singer professzor, a gráci egyetem emeritusza mindezt frappánsan fogalmazta meg, mondván, hogy egy társadalom civilizatorikus szintjét az jellemzi, miként bánik ez a közösség azon tagjaival, akik segítségre szorulnak: betegek, fogyatékosak, öregek, idegenek vagy a társadalom peremére kirekesztettek. Tehát nem elég, hogy egy diaszpóra tagjaként egy bizonyos hátrányt érzékel, hanem ráadásul látása is fogyatékos. Ez dupla megterhelés egy zsenge „embercsemetének “. Csakis akkor lehet az évszázadok megkövesedett előítéleteit feltörni, ha egy biztos környezet teremtése adott. Ez a Magyar Vaknak Magyar Iskolát Alapítvány fő célja. Ez nem más, mint az immár évezredek óta fennmaradt tudás tudatos gyakorlása, a szeretet. És ez nem más, mint az emberi méltóság megőrzése egy civilizált korszakban. Embernek maradni. Ezt várják el tőlünk őseink.

     

Barra Z. István

művészeti igazgató

 

„Csak akkor születtek nagy dolgok, Ha bátrak voltak, akik mertek S ha százszor tudtak bátrak lenni, Százszor bátrak és viharvertek.” Írta Ady Endre, aki, a helységnévtábla szerint Ady-ban született, de közben tudjuk, hogy Érmindszenten. Kell-e ennél több érv ahhoz, miért szükséges az anyanyelvi oktatás? A látók világa képekkel telt, azt látják, ami szemük elé tárul, az őket körülvevő világot. Nem látók számára az információk vélhetően – hiszen csak elképzelni tudom –, egészen másképp képződnek le. A mai információs vízözönben szükség van bárkára. A bárkaépítők munkája nem könnyű, kihívásokkal, nehézségekkel teli. Egy iskola olyan bárka lehet, amely, hiába a „víz az úr”, ha elég erős mégis sokáig juthat a tengeren, és biztonságosan révbe is érhet. Idegen sólyában bárkát építeni csak „százszor bátrak” képesek, jöhet eső, jöhet szél, bírni kell az elemekkel. Ezt minden eszközzel segíteni kell!

     

Prém Péter

 

Mindannyian jövünk valahonnan, és tartunk valahová. Ki honnan jön és merre tart, azt meghatározza az a hely, ahol az első lépést megtette, az első szót kiejtette, és az a nyelv amelyen beszél. Ez édesanyánk nyelve - “Oh, jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok” - Füst Milán. Édesanyánk nyelve, anyanyelvünk nekünk a magyar nyelv. Ezen a nyelven gondolkodunk, álmodunk, szeretünk, élünk és beszélünk, általa lehetünk igazán önmagunk. Sütő András szavaival mindannyiunk feladata: “Önmagunk számbavétele és megőrzése, szellemi értékeink gyarapítása, diadalkapu nélküli múltunk tisztelete, napjainkig sugárzó vagy álmainkba sikoltó tanulságainak okos hasznosítása.” Ezért is tartom fontosnak kezdeményezésüket, melynek megvalósításához sikert, erőt és egészséget kívánok.

     

Daradics Erzsébet

nyugalmazott pedagógus

 

Szerintem azért fontos a „Magyar vaknak, magyar iskolát!” kezdeményezés, mert az anyanyelvet újra az emberi létezés egyik alapértékévé emeli fel. Minden embernek – különösen a legkiszolgáltatottabbaknak – joga van a személyre szabott törődéshez, és ahhoz, hogy esélyt kapjon saját képességei kibontakoztatására. Ehhez elengedhetetlen az az énbiztonság, amelyet az anyanyelven történő tanulás lehetősége adhat. Az anyanyelvünk az első találkozásunk önmagunkkal. A látássérült számára talán több is ennél. Ez a kezdeményezés több mint száz év után először adhatja vissza ezt a biztonságot az erdélyi magyar iskolásoknak. A jó (befogadó, segítő) társadalom alapját nem csupán a külső szabályok, hanem a belső elkötelezettség és az önismeret adják. A szabadság és a felelősség nincsenek egymás nélkül, s mindkettő saját határaink ismeretét feltételezi. Az anyanyelvi speciális oktatás újraindítása nem csak az erdélyi magyar látássérülteknek nyújt lehetőséget a fejlődésre. A kezdeményezés életre hívása viszont mindannyiunk számára hozzájárul annak gyakorlásához, hogy egy igazságosabb, egyenlőbb társadalmat építsünk, s tartsunk fenn.

     

Kósa Csaba

mérnök / underground zenész